Hoshiboshi és Mizugami

Omo-chan emlékei még rezegtek a Holdkert
végtelen, áttetsző csendjében,
amikor Hoshiboshi
egy pillanatra megállt,
abbahagyva a hintázás
nyugalmának biztonságát.
Érzékelése elmélyült,
figyelme bekúszott
a sötétség láthatatlan, végtelen tágasságába.

A "befelé-menny-ösvény" csendjében
elkezdett hullámozni egy érzés.
Egy érzés,
amely nem szűr és nem válogat,
csupán átenged.
Mizugami belépett Hoshiboshi
csendes mélységébe.
Holdkert levegője megváltozott,
kimondhatatlan, mélysötét csillanás
hullámzott végig a tájon.
A víz mélységének 
csendes, érzékeny tisztító áramlása
találkozott
a csend mélyre hulló, misztikus fényével.

A feketebársony szívbarlang titka
örvényleni kezdett,
s e mozdulatlanságba dermedt mozdulat
zavarba hozta mindkettőjüket.
Mizugami áttetsző víztestébe
árnyék zuhant.
Hoshiboshi mennyei iránytűjének pislákolása
vészhívó morzejeleket kezdett lüktetni.

Hoshiboshi szemeinek csillagmagjában
visszatükröződött Mizugami átláthatósága.
A sötét fény megérezte:
ez most valami más.
Mizugami érzékenysége
mély csendbe húzta
szelíd, vízörvénybe zuhanó ringatózását.

Egy pillanatra
a szívükre remegés árnya hullt,
s nem tudták mi tévők legyenek.
Csak néztek egymásra,
várva, hogy a köztük feszülő csend megszólaljon.
Hoshiboshi ekkor megérezte a kettejük között húzódó
láthatatlan, mélyen békés sötétséget.
Szívébe hasított a felismerés, hogy
a gyógyító is gyógyítható.
Mizugami érzékeny élettelteli,
örökkön áramló áttetszősége
nem sok,
csak érző,
érzékelő és talán túl gyorsan rezonáló.
Hoshiboshi érezte, hogy ebben a mély
áradásban
nem fuldoklik,
hanem az ő mélységes sötét csendje is 
tisztul.

Hoshiboshi mancsai közt
a mennyei iránytű fénye hirtelen felragyogott.
Maga mellé ültette a csillagfonál hintába
Mizugami finoman érzékelő
bájos manócskalényét.
Mizugami örvénylése lecsendesült,
az árnyék elvékonyodott,
és Hoshiboshi kintsugi arannyal töltötte fel
Mizugami félelmét.

Csendben ültek egymás mellett
ringatózva a csillaghintán.
Béke és szeretet járta át szívüket.
Hoshiboshi sötétfény csendjébe fogadta
a hullámzó, áramolva áradó víz érzéseit.
Már tudta:
nincs veszély.
Mizugami nem sodorja el csendjét,
hisz maga is a bizonyosság csendjének lélegzetvételére vágyik.

Mizugami szívében is felgyúlt a fény lámpása, hogy
lénye nem sok,
nem félelmetes,
nem elsodor,
csupán érzékel.
Megértette, hogy:
tisztulása másokat is tisztít,
gyógyulása másokat is gyógyít,
s ereje a másságának
szeretetteljes elfogadása.

A csillagok közti végtelen sötétfekete szövetéből született
sötétfény,
és az óceánok mélységének örökkön hullámzó,
s érzékeny vízcseppjének
találkozása
szelíd, mégis mély gyógyulást hozott
a Holdkert lakóinak szívébe...