A holdfény csillanása...

Mikazuki-mező és fénycsillag szoba

A Holdkert levegője
telve volt finoman csillanó holdpárával.
A levegő alkonyi álomként ringatózott.
Leheletfinom, éteri csend
ölelte körbe Holdkertet,
mintha egy lágyan lélegző
éji fátyol borult volna a tájra.
Ebben a kristálytiszta,
gyógyító térben
az opálos holdfény selymesen
mosolygott.

Nem szólt és nem kérdezett.
Jelenlétében
a varázskert csendjének üressége
a teljesség érzetét keltette.
Mikazuki bársonyosan meleg fénye
átkarolta a szívek ritmusos lüktetését.
Az érzelmek mélyen kisimultak.

Mindenki érzete:
nincs mit tenni -
biztonságban vannak.
Szívük fényét a szeretet bizalma táplálta,
csendesen, mozdulatlanul...
Lelkük mélyére lélegzett,
szívük rejtett zugába.
Elernyedt testük,
s mintha csillagködben lebegtek volna.

A manócskák
szinte észrevétlenül,
mégis végtelenül finoman
belesimultak a fénycsillag szobába.

Ez a szoba nem a fájdalomé,
de nem is az örömé.
Ez egy hely,
ahová csak akkor léphet be a lélek,
ha már nem fél attól,
hogy ha elenged,
nem tartja meg semmi.

A belső liget sejtelmes holdfénye
töltötte be a szobát,
minden zugába lágy áttetszőség volt jelen.
A feszültség óvatosan kezdett oldódni,
pont annyira,
amennyit a Holdkert manócskái elbírtak.

Nem szakadt fel bennük a múlt.
Nem sodorta el őket az érzés
és a testük nem kért magyarázatot.

Egy halk belső mozdulattal
a lélek megengedte magának
a gyengédséget.
Nem azért, mert megérdemelte.
Nem azért, mert készen állt rá,
hanem mert a fénycsillag szobában
nincsen feltétel.

A békés jelenlétben
a szív legbelsőbb szobája
nem kinyílik,
hanem harmatfinom lágysággal
fellélegzik.
Mintha mindig is arra várt volna, hogy
valaki végre ne akarjon benne semmit tenni,
csak lenni.

A belső keménységek nem oszlanak fel hirtelen,
mint a hajnali köd a nap sugaraitól.
Csupán felpuhulnak, meglágyulnak,
mint a fagyos téli talaj,
ha megérkezik a tavasz
első meleg sugara,
és a lélekpatak selymesen simul a föld
ölébe.

Mikazuki jelenlétében
a szívmag végre nem fél attól,
hogy az ellazulás széthullással jár.
Mert már tudja:
a Holdharmat csendje lassan átformál,
fényre derül,
s mindig megtart.