A lélek pihenőhelyének csendje

*A karakterek, a hozzájuk tartozó képek (illusztrációk), nevek, történetek, mesék, versek és haikuk
saját szellemi termékek, semmilyen formában nem használhatóak fel!

Holdkert csendje
érzékenyebbé vált -
a levegő sűrűbb lett,
nehezebbé vált a lélegzet.

A fényháló feszesebben
rezgett,
mintha lassan
összehúzódott volna a tér...

A felismerések
Lélekcseppjének -
fényből szőtt,
áttetsző tisztaságába
zaj keveredett.

A manócskák mind érezték,
hogy Holdkert szíve
lassabban és puhábban
dobban.

Mizugami áradását
nem tudták
nem észlelni
Holdkert lakói.

Holdkert
elkezdett lágyan,
alig észrevehetően
puhulni...

a levegőben
selymesen simogató
melegség áramlott.

Az erdő puha mélye,
zöldellő mohái
békésen
ringatózni kezdtek.

Lassan -

egy nagy pihe-puha
bársonytakaróvá
vált a tér.

Musso Mochi
gömbölyű, gombóc-lelkű
moha-bársony
melengetése
elvarázsolta
Holdkert összes lakóját.

A légzés lelassult,
a testek ellazultak,
a feszült gondolatok
elkezdtek
kisimulni...

Mizugami
csendesen -
szinte súlytalanul
hullámzott.

Minden belső mozdulattal
egyre mélyebbek
és puhábbak lettek
a hullámai -

szívét körülölelte
az óceán
végtelen tere.

Vízcseppje
megnyugvásra lelt
a tisztaság
és a csend
biztonságának
moha-ringató
fényében.

Holdkertben
a feszültség
egészen óvatosan
tompult -

az élet
újra
elkezdett
lélegezni.

A szív lüktetése
hullámzón
simította végig
a lélek
ösvényeit.

De valami -
még hiányzott...

Mire a manócskák
észrevehették a hiányt,
az űr
már elkezdett
alig észrevehető
csillag-gyöngyöcskékkel
megtelni.

A messzeségben
valaki
nagyon közel volt,

aki hamarabb érzett,
mint értett,
aki a tiszta szívűek
védelmezője volt.

Belső iránytűje
mindig vezette,
ezért mindig
ott termett, ahol
bizonytalanságot
vagy félelmet
szimatolt.

Az égbolton
a csillagok fénye
kitágult,
és egy láthatatlan
kozmikus erő
töltötte be
a teret.

Kosumoru

apró láng-pöffökkel
fényesítette fel
az égbolt
sötétségét,

s apró láng
gyúlt
a szívekben.

Mizugami
cseppecskéi
elkezdtek
komótosan
körbe-körbe
keringeni...

Átjárta lényét
a fény
melege,

mint amikor
egy zsibbadt
testrészünkbe
újra elkezd
áramlani
a bársony-vér.

A csillagszív
tiszta, finom
erejének
szeretete
lüktet
Holdkert
mély
ösvényein.

Ha a szív fáj -
fáradt,
vagy csendes,

akkor még
mélyebben,
még
lágyabban...