A Holdkert a lehetőségek üres teljessége –
 a csend kaputere - a születés mezője.
A Holdkert nem hely,
nem táj,
nem történet és nem idő.
A Holdkert állapot.

Az a finom, lebegő tejfehér-párás,
kéklő fényű tér,
 ahol minden megszülethet, és ahol
még semmi nem öltött formát. 

Az ÜRES TELJESSÉG. 

A Holdkert a világok közös forrása:
a csend, amelyben a mező lélegzik -
lassan, biztosan,
végtelenül türelmesen. 

A kezdet előtti kezdet. 

A Holdkertben minden világ
önálló univerzumként születik meg,
mégis finom fényfonalakkal kapcsolódnak egymáshoz.
Mint az emberek:
mindenki egyedi,
megismételhetetlen Kozmosz,
 és mégis -
van EGY hely, ahol összeérnek. 

Ez a hely:
a Holdkert.
Mindig együtt. 

A Holdkert nem mesél, hanem hív.
Behív a mindenség előtti csendbe.
Abba az állapotba, amelyben
minden világ csírája egyszerre van jelen,
de még egyik sem ölt alakot.

A Holdkert az eredet.
A világok közös lélegzete.
A csend anyaméhe.
Az ürességgel-teli fénymező,
ahol a történetek még csak készülődnek,
mint egy lassan pulzáló, lágy holdpára... 

A Holdkert az EGY.
Az a pillanat,
ahol a létezés még egyszerre
minden - és még semmi