Álom-talanság

Hangtalan moraj
martaléka sötét
ÁRNY-KÉP,
mi éjszaka
darabokra
tép.

Süket csend
ontja a kérdést,
de HOLD krátere
szavak nélküli
komor válasz, s
i-gaztalan álom.

Hangtalan óhaj
ábrándja egy
KÉP,
mi éj leple alatt
szívembe fér.
Igaz órák,
csendes álmok,
s csillagokkal szállni
vágyok...

Éjfekete ég
ontja a kérdést,
de HOLD sóhaja
csak hangos csend
s KÉT-SÉG.

Árnyak s vágyak,
éjjel mind
kínozni járnak.
Párnába zuhant
néma lárma,
s torkom fojtja
ÁLMOM vágya.

Napsugár fénye,
mint szomjuzónak
a nektár,
lidércnyomást váltja
számtalan csipogó
madár.

Ki emlékszik már
árnyra s
vágyra?
A neheztelő sötét
éji kamrára...

Fény oszlatja
sötét árnyat,
s a vágyak rögtön
odább állnak.

Marad a néma,
hangtalan
EMLÉK,
de mi éjjel
szívembe fért,
száműzi a látható
való LÉT.

Hangtalan moraj
martaléka immár,
a fény,
de egy KÉP
még mindig
darabokra
TÉP.

Engedj el,
ó, édes sötét
árny...
szeretnék aludni,
s csillag takaróba
burkolózva
édesdeden
ÉBREN - ÁLMODNI.

*A vers saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!