harmatcsepp

szeretem a hajnal csendjét,
s hűvös érintését...
érzem testem
minden részét,
és a teret nem
kitöltő léttelen
töredékét

lágy szellő
simogatása éltet
s ébreszt;
bennem ÉL
a MINDEN s
-telensége is JELENem
LÉTe

pirkadat perceiben
magammal lehetek;
világ zaja még
hangtalan álmot
vágy...

így
gondolatimmal, s
tobzódva hullámzó
ábrándjaimmal
nézhetek:
feneketlen mély,
s végtelenül magas
messzeség
szépségébe

szeretem a hajnal csendjét,
s hűvös érintését...
mely simogatásban
érzem, hogy
veled
EGY
vagyok, s 
egy
a semmi
mindenségével.

*A vers saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!