KegyELEM

Én.
Te.
MI...
Miért és mióta?
Érthetetlen lélek, értelmezhetetlen szavak.
Ürességgel teli vázák lepték el a valóságot.
A semmi hat-alma végtelenre dagadt.
A homály ködfátyla kötözi be a sebeket;
fagyosan izzó szenvedély mételye: a két-ség.

A hiány foszlányain remegő alamizsna,
a szomjúság örökké-valósága,
a remény-telenség rabigája.

Szeretsz. Szeretlek?
Szeretsz? Szeretlek.
Én, te vagyok.
Te, én vagyok.

Az ön-uralom közönyének harmóniája,
előbb mar, majd lassan kéjesen öl.
A lélek fuldoklik, az élet haldoklik.
Angyalok tánca,
az ördög harca,
soha véget nem érő muzsika,
az örökkévalóság pokla.

Én.
Te.
MI...
Miért és mióta?

Érthető lélek, értelmezhető szavak.
A SEMMI trónfosztása,
a MINDEN lehetősége.
A szívbe rejtett erő vad tangója,
az élet lehelete...

Láthatatlan ölelés védelme,
a keserédes csók kínja.
Ajkak fojtogató vágya.
Mohóság csapdájába zuhanva
ébred az esthajnalcsillag ragyogása...

Csillagtenger ábrándja,
a TeliHOLD fényének bársonya;
a semmibe rejlő minden TELJES-sége,
az ISTENI KEGY-ELEM
EGY-sége.

Miért, és mióta SZERET-kezünk?

*A vers saját szellemi termék, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!