Omo-chan 想(おも)ちゃん 

emlék illata:
lélek tintájával írt
cseppben őrzött fény

Levélcseppekbe zárt lélektinta csendülő emlékkönny-tárosa.

Holdkert mélyén,
ahol a lágy fűszálakon és
a bársony mohatakarón
hajnali harmat csillan;
ahol az emlékek illatfelhőként lebegnek a levegőben...
él egy aprócska, varázslényecske,
ki a múlt szíve s
az emlékezés fényszövete,
az ő neve: Omo-chan.

Nem fényből született, s nem is árnyékból.
Omo-chan egy titokzatos térből bomlott ki,
ahol az emberi lélek megőrzi a történeteit és érzéseit.

Minden léleknek vannak könnycseppjei –
öröm-és bánatkönnyek egyaránt,
s minden könnycsepp egy külön világ.

Omo-chan ezeket a cseppecskéket őrzi hűen.
Ő a Holdkert memória-manója,
a felébredő illatok őrzője,
a visszahívódó hangok,
a váratlan meghatódások,
és a hirtelen mosolyok gyűjtője.

Omo-chan olyan, mint a víz és a fény találkozása:
- érzelmes, mély és átjárható
- kiszámíthatatlan, mégis stabil
- néha játékos
- néha csendes
- bölcs, de gyermeki ártatlansággal néz rád
- és, ami a legfontosabb, mindig őszinte.

Különlegessége, hogy nem rejteget semmit –
viszont mindenki rejtegetné előle, amit ő maga hordoz.
Mindenki nehezen tud hozzá kapcsolódni,
mert olyan belső részre világít cseppfényével,
amit sokszor a Holdkert lakói inkább takargatnának:
- bánat
- nosztalgia
- veszteség
- szerelmi bánat
- kimondatlan vágyak
- titkolt fájdalmak
- meg nem gyógyult sebek.
Omo-chan ezek mindegyikét pontosan jól ismeri, de
Holdkert lakóival ellentétben ő szeretettel tartja
mindegyik emléket és soha nem mond ítéletet felettük.

Aki Omo-chan közelében van,
néha úgy érzi, mintha valami régi ismerős simítaná meg a vállát.
Apró, rezgő jelenlétével megszólítja azt benned,
amit már majdnem elfelejtettél...
vagy amit soha nem mertél kimondani.

Omo-chan könnyei a legkülönlegesebb könnycseppek Holdkertben.
Mindegyi cseppecske más fényt hordoz,
vannak:
- arany-szikrázó örömkönnyek
- rózsaszín harmatfényű nosztalgia cseppek
- mély tengerkéklőn opálos gyászkönnyek
- áttetsző szürke-eső félelem-cseppek
- és halvány türkiz fényű gyógyulás könnycseppecskék.

Amikor Omo-chan arcán egy könnycsepp legördül,
az nem szomorúság –
hanem az emlékezés csendes, megható varázslata.

Omo-chan szeret a tó tükrénél időzni,
mert ott a múlt nem fáj,
csak tisztázódik, és feloldódik.
Szeret buborékokat fújni,
amikben apró fény-képek lebegnek –
egy gyermeki kacagás,
egy szívszorító búcsú,
egy emlékezetes születésnap,
egy meghitt, szoros ölelés,
vagy egy apró pillanat, amit az ember észre sem vett,
de a lélek igen.

Omo-chan levélcseppecskéinek varázslata abban rejlik, hogy
mindig a mellé telepedő emlékeit tükrözi vissza:
- gyengéden
- finoman
- pont anyira és annyit, amit a szív még épp elbír.

Omo-chant Holdkert lakói mind különösen szeretik,
de van egy kis varázslényecske, akivel a szövetségük
a legragyogóbban fénycsillámporos:
ő Kikazuki a jövő friss hajtása.
Mikor ők ketten – a jövő Holdrügyecskéje, és a múlt Levélkönnyecskéje –
együtt ülnek egy mohás kő tetején,
megszületik a jelen:
egy apró rezgő, aranyló pillanat.
Mire észreveszed nesztlen jelenlétét
már Omo-chan emlékkönyvének könnycsepp lapjaira került.
Minden könny egy új világ apró magja.

Omo-chan világában nincsenek elfelejtett történetek,
csak fényben oldódott emlékek,
csendben melegedő szívdarabok,
fénylő emlékvízcseppek,
amelyekben a Holdkert minden lakója megpillanthatja önmagát.

Aki egyszer Omo-chan fénykönnyét meglátja,
soha nem lesz ugyanaz,
mert megérzi:
a múlt nem teher,
hanem kincs.
Minden könnycseppből fény születik.