Ongaku-chan 音楽 (おんがく)ちゃん
Csilingelő
első mozdulat
játékos varázslata:
zene ritmusa
A szív csendjében megcsillanó csilingelő dallam lehelete.
Ongaku-chan a Holdkert csilingelő,
fénylélegző
ritmus-manócskája.
Teste finom hullámokból született,
mintha minden rezdülése
a világ szívverését idézné.
A tér lágyan pulzál körülötte -
nem hangosan,
nem zavaróan,
csak úgy...
belülről,
tisztán,
figyelmesen.
Hangjegy-formájú fülecskéi
a csillagok suttogását,
halk zenéjét gyűjtik csokorba,
azokat a dallamfoszlányokat,
amiket mások észre sem vesznek.
Ongaku-chan nem a szavakat hallja meg -
hanem a rezgés mögötti
igazságot.
Akkor érzi magát otthon,
amikor egyetlen pontra hangolódhat:
egy fénycsillanásra,
egy pindurka levél remegésére,
egy szív puha-lágy dobbanására.
Ilyenkor eltűnik körülötte a világ,
csak a tiszta, önfeledt játék,
s a finom ritmus marad.
Bensőjében pici fénycsillag-csillámok mocorognak,
mintha az univerzum halk kottája
benne próbálna megszületni.
Aki akár csak egyszeri is csendesen mellé telepszik,
megtapasztalhat valami megfoghatatlant:
nélküle a csend csak csend...
vele viszont zenévé válik.
Ongaku-chan
a Holdkert hullámokat idéző
rezgő-szelíd szívdobbanása -
az a hang, amit nem hallani kell,
hanem érezni.
Ongaku-chan lélegzetében megszületik
a finom jelenlét.