Közel s távol
Perctelen porszemek gurulnak.
Az idő várakozik.
Ráér... rám ér.
Megtalál.
Eltalál.
Verseim a belső és külső világ határán születnek. Egyszerre őrzik a lélek képeit, az egység örökkévalóságát, és a mindennapok töréseit. Költészetem az autizmus érzékeny rezdüléseit, a társadalom ellentmondásait, és a szív csendes vágyát szólaltatja meg. Minden vers tükör: önmagammal és olvasóimmal való találkozás. Szembenézére hív - hogy a fájdalom és a szépség együtt nyíljon a fénybe.
*A versek saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!
Perctelen porszemek gurulnak.
Az idő várakozik.
Ráér... rám ér.
Megtalál.
Eltalál.
Én.
Te.
MI...
Miért és mióta?
Érthetetlen lélek, értelmezhetetlen szavak.
Ürességgel teli vázák lepték el a valóságot.
A semmi hat-alma végtelenre dagadt.
A homály ködfátyla kötözi be a sebeket;
fagyosan izzó szenvedély mételye: a két-ség.
Őszintén érzel.
Őszintén gondolsz.
Őszintén beszélsz.
Őszintén élsz.
Kereslek.
Kutatlak.
Folyékony szilánkok
hasítják arcomat.
Remegek.
Szeretlek.
Lépésem nyoma
szilánkok sora.
Karcol s vág
belülről rág.