Haiku

Minden pillanat átjáró - szent út az örökkévalóba.

A klasszikus japán haiku a természet múló pillanataiban fedezi fel az örök szépséget, az évszakszó (kigo) jelzi az időhöz való kapcsolódást. A haiku az elmúlásban rejlő fájdalmas gyönyörűséget mutatja be, a mulandóság szépségét (mono no aware) ragadja meg. Míg a klasszikus haiku a külső természetből vezet befelé, az én szakrális haikuverseim a belső természetből vezetnek kifelé: a szakrálisba. Mindkettő ugyanarra hívja fel a figyelmet – csak más "kapun" keresztül teszi. A haiku-formáimban nem pusztán természeti képek jelennek meg, hanem belső beavatási pillanatok. A haiku nálam nem megállít, hanem átvezet: a profánból a szentbe, az időből az időtlenségbe, az egyéniből az egységbe. Ezért nevezem őket szakrális haikuknak: mert egyszerre őrzik a forma tisztaságát, és nyitnak a lélek mélységei felé.

*A haikuk, és a képek saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!

szabad akarat

2025.09.19

ólomból arany
önmeghaladás fénye
ragyog szívedben

sors

2025.09.19

szenveded léted
választ kívül keresed
öntudatlanul

béke(ss)ÉG

2025.09.19

szív rezdülése
csend gondtalan - gondolat
nélküli hangja

zajtalanul

2025.09.19

szív zendülése -
tiszteld a belső csendet
legalább: néha

kimondhatatlan

2025.09.19

kimondatlan szó
teljes(s)ÉG EGYségében
zeng - kimondott csend

EGYben

2025.09.15

mozdulatlan
mégis hullámzón fény(l)Ő
szent állócsillag

figyel-Ő

2025.09.11

tán vak volnék? vagy
a világ süket az I-
gazságra - némán