kapcsol—oldás

A kapcsolódás egy tág fogalom.
Nem csupán érzelmi vagy romantikus értelemben használom.
Minden olyan helyzetről szól, amikor belül valami megmozdul.

A találkozások legtöbbször bent a legélénkebbek —
kint csupán történnek, bent viszont átalakítanak.
Oly sokféle hatásunk lehet egymásra:
érzések, gondolatok, testi érzetek, idegrendszeri reakciók...

Minden kapcsolódás — így vagy úgy — kétirányú folyamat,
egyfajta interakció: hatás és reakció, kint és bent.

A másik gyakran tükör.
Megmutat valamit, ami bennem van —
néha könnyen, néha nehezen megélhető módon.
Lehet felszabadító és megnyugtató, vagy épp feszítő és kibillentő.

Ebben a térben — ebben a blokkban — minden megjelenhet,
mindennek helye van.
A könnyedségnek és a nehézségnek,
a közeledésnek és a távolodásnak,
a kapcsolódásnak és az oldódás folyamatának is.

Nem értelmezni és nem besorolni szeretnék,
hanem teret adni annak, hogy láthatóvá váljon,
mi történhet bennünk, amikor kapcsolatba kerülünk egymással.

Ez a paletta jóval színesebb annál,
mint hogy egyszerű hétköznapi kategóriákba lehessen sorolni.