Kör-forgás
csörgedező patak
mossa vérem
s ÉRZEM,
hogy létem
nem az én vétkem,
és nem is
dicsőségem
Verseim a belső és külső világ határán születnek. Egyszerre őrzik a lélek képeit, az egység örökkévalóságát, és a mindennapok töréseit. Költészetem az autizmus érzékeny rezdüléseit, a társadalom ellentmondásait, és a szív csendes vágyát szólaltatja meg. Minden vers tükör: önmagammal és olvasóimmal való találkozás. Szembenézére hív - hogy a fájdalom és a szépség együtt nyíljon a fénybe.
*A versek saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!
csörgedező patak
mossa vérem
s ÉRZEM,
hogy létem
nem az én vétkem,
és nem is
dicsőségem
Hangtalan moraj
martaléka sötét
ÁRNY-KÉP,
mi éjszaka
darabokra
tép.
Áradok.
Álmomban
veled vagyok.
Vágy tüzében
lágyulok, s
szerelmünk fényében
lángolok.
Szemed tükrében
magamba pillantok:
s mit látok,
az vagyok.
Ősz - INT - (s) ÉN
nem tudom mit várok?
Ki vagyok,
nem annak látszok.
Ébredek.
Éledek.
Vágy tükrébe révedek...
Versem fényében
mi csillan
szemed tükrében?
Mi az,
mit látni vélsz?
Hazataláltál.
Miért keresel tovább?
Megérkeztél.
Szűkül a tér...
gondolataim fogja;
magányomba zárt
ketrecem őre
vagyok.
Álmaim vágyát adod:
hordod a maszkod.
Megfelelsz;
de nem feledsz.