ÁTfedésben...
EGYmásban vagyunk
lélegezzük közös LÉT
rezgő mezejét


Minden pillanat átjáró - szent út az örökkévalóba.
A klasszikus japán haiku a természet múló pillanataiban fedezi fel az örök szépséget, az évszakszó (kigo) jelzi az időhöz való kapcsolódást. A haiku az elmúlásban rejlő fájdalmas gyönyörűséget mutatja be, a mulandóság szépségét (mono no aware) ragadja meg. Míg a klasszikus haiku a külső természetből vezet befelé, az én szakrális haikuverseim a belső természetből vezetnek kifelé: a szakrálisba. Mindkettő ugyanarra hívja fel a figyelmet – csak más "kapun" keresztül teszi. A haiku-formáimban nem pusztán természeti képek jelennek meg, hanem belső beavatási pillanatok. A haiku nálam nem megállít, hanem átvezet: a profánból a szentbe, az időből az időtlenségbe, az egyéniből az egységbe. Ezért nevezem őket szakrális haikuknak: mert egyszerre őrzik a forma tisztaságát, és nyitnak a lélek mélységei felé.
*A haikuk, és a képek saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!
EGYmásban vagyunk
lélegezzük közös LÉT
rezgő mezejét
fény áramlása
puhán körbeölelŐ
bársony szeretet
EGY folyó mellett...
virágos mezőn szellő
lágyan simogat
megengedŐ szív
érzi mi fáj, elfogad
gyengeségedben...
fehér lehelet
fénye melengeti szív
bársony lágyságát
áramló csend
selymes puha ölelés,
örök védelem
csend suttogása
hívó szó, szeretettér
nyíló ajtaja
rejtélyben titok
szirma virágzik illanó
illat múlandó
titok ki vagyok,
titok ki vagy; lelkünket
szent EGY érti meg...
múló pillanat
elengedés szépsége
élet csodája
illanó jelen
kincse: szív mélységének
tápláló fénye