béke(ss)ÉG
szív rezdülése
csend gondtalan - gondolat
nélküli hangja
A klasszikus japán haiku a természet múló pillanataiban fedezi fel az örök szépséget, az évszakszó (kigo) jelzi az időhöz való kapcsolódást. A haiku az elmúlásban rejlő fájdalmas gyönyörűséget mutatja be, a mulandóság szépségét (mono no aware) ragadja meg. Míg a klasszikus haiku a külső természetből vezet befelé, az én szakrális haikuverseim a belső természetből vezetnek kifelé: a szakrálisba. Mindkettő ugyanarra hívja fel a figyelmet – csak más "kapun" keresztül teszi. A haiku-formáimban nem pusztán természeti képek jelennek meg, hanem belső beavatási pillanatok. A haiku nálam nem megállít, hanem átvezet: a profánból a szentbe, az időből az időtlenségbe, az egyéniből az egységbe. Ezért nevezem őket szakrális haikuknak: mert egyszerre őrzik a forma tisztaságát, és nyitnak a lélek mélységei felé.
*A haikuk, saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!
szív rezdülése
csend gondtalan - gondolat
nélküli hangja
szív zendülése -
tiszteld a belső csendet
legalább: néha
a csend nem hiány
hanem beteljesülés:
szív szótlan hangja
kimondatlan szó
teljes(s)ÉG EGYségében
zeng - kimondott csend
mozdulatlan
mégis hullámzón fény(l)Ő
szent állócsillag
egyszer volt egy mEG(g)Y
tükröződésben rálelt
másik felére
tán vak volnék? vagy
a világ süket az I-
gazságra - némán
egyre közelebb -
rétegről rétegre nő
a szent végtelen
hála mosolya
ragyog szívemben - fénylő
szeretet csendje
földi pár útja
égi nász 'sikere' - EGY
varázslata szent
három meg négy: hét,
kettő meg öt: hét - EGYütt
tizennégy - ként: öt