örökLÉT-e-ZEN
felszabadító
szabadon 'léleK'ezni
végtelen térben


Minden pillanat átjáró - szent út az örökkévalóba.
A klasszikus japán haiku a természet múló pillanataiban fedezi fel az örök szépséget, az évszakszó (kigo) jelzi az időhöz való kapcsolódást. A haiku az elmúlásban rejlő fájdalmas gyönyörűséget mutatja be, a mulandóság szépségét (mono no aware) ragadja meg. Míg a klasszikus haiku a külső természetből vezet befelé, az én szakrális haikuverseim a belső természetből vezetnek kifelé: a szakrálisba. Mindkettő ugyanarra hívja fel a figyelmet – csak más "kapun" keresztül teszi. A haiku-formáimban nem pusztán természeti képek jelennek meg, hanem belső beavatási pillanatok. A haiku nálam nem megállít, hanem átvezet: a profánból a szentbe, az időből az időtlenségbe, az egyéniből az egységbe. Ezért nevezem őket szakrális haikuknak: mert egyszerre őrzik a forma tisztaságát, és nyitnak a lélek mélységei felé.
*A haikuk, és a képek saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!
felszabadító
szabadon 'léleK'ezni
végtelen térben
áramló csendtér
tekintetében suhan
fényMAG szikrája
üressÉG teli
mosolya lebeg pára
fehér vízcseppjén
kéz - kézhez simul,
szív - szívbe fordul némán -
örök EGY fénnyé...
gyertyafény lángja
világítja emlékek
méz leheletét
csendben ring lelkünk...
szívünk tavának mélyén
fénylŐ arany kincs
Fiamnak, Leventének sok szeretettel a diplomaosztójára.
lágyan megbúvó
hajnali harmatcseppben
ártatlan mosoly
lélekből szóló -
fényben megtestesülŐ
örök LÉT-elem
kérésben születŐ
ADomány, mit fényhullám
örökkön áraszt
napsugár bársony
meleg - holdfény karjának
lágy ölelése...