EGY(n)súly
'vagy-vagy' szélsőség
megoldást nem hoz - csoda
adomány: 'is-is'
A klasszikus japán haiku a természet múló pillanataiban fedezi fel az örök szépséget, az évszakszó (kigo) jelzi az időhöz való kapcsolódást. A haiku az elmúlásban rejlő fájdalmas gyönyörűséget mutatja be, a mulandóság szépségét (mono no aware) ragadja meg. Míg a klasszikus haiku a külső természetből vezet befelé, az én szakrális haikuverseim a belső természetből vezetnek kifelé: a szakrálisba. Mindkettő ugyanarra hívja fel a figyelmet – csak más "kapun" keresztül teszi. A haiku-formáimban nem pusztán természeti képek jelennek meg, hanem belső beavatási pillanatok. A haiku nálam nem megállít, hanem átvezet: a profánból a szentbe, az időből az időtlenségbe, az egyéniből az egységbe. Ezért nevezem őket szakrális haikuknak: mert egyszerre őrzik a forma tisztaságát, és nyitnak a lélek mélységei felé.
*A haikuk, saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!
'vagy-vagy' szélsőség
megoldást nem hoz - csoda
adomány: 'is-is'
éj méhe üres -
fátyol: láng forrása, mely
lótuszban teljes
kétségtelenül
kétségbeejtő - KÉT(s)ég
kételkedése
megtartó ERŐ -
átváltozás fényének
tükör-kertjében
vajon remeg-e
a remete? BÖLCS magány
szent fény CSENDjében
felrázón hideg
gyengéden forró álom:
ÉG ölelése
aprócska fény-mag
gyökeret vet ölelő
méh védelmében
föld s égbolt közt
ragyogó híd: szív tükör-
kép fénysugara
a lehetetlen
lehetséges - míg hit
fénye ÉG(l) benned
alkony oltára
mély - szívünk fénye szent tér
mely örökkön él...
elragadó báj
apró hiba szépsége:
isteni csoda