szíváramlás
ragyogó, lágyan
simogató selyemfény
árad hullámzón


Minden pillanat átjáró - szent út az örökkévalóba.
A klasszikus japán haiku a természet múló pillanataiban fedezi fel az örök szépséget, az évszakszó (kigo) jelzi az időhöz való kapcsolódást. A haiku az elmúlásban rejlő fájdalmas gyönyörűséget mutatja be, a mulandóság szépségét (mono no aware) ragadja meg. Míg a klasszikus haiku a külső természetből vezet befelé, az én szakrális haikuverseim a belső természetből vezetnek kifelé: a szakrálisba. Mindkettő ugyanarra hívja fel a figyelmet – csak más "kapun" keresztül teszi. A haiku-formáimban nem pusztán természeti képek jelennek meg, hanem belső beavatási pillanatok. A haiku nálam nem megállít, hanem átvezet: a profánból a szentbe, az időből az időtlenségbe, az egyéniből az egységbe. Ezért nevezem őket szakrális haikuknak: mert egyszerre őrzik a forma tisztaságát, és nyitnak a lélek mélységei felé.
*A haikuk, és a képek saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!
ragyogó, lágyan
simogató selyemfény
árad hullámzón
semmiben rejlŐ
minden végtelen örök
igaz szerelme
minden porcikám
lüktet benned... lélegzem
fényed sugarát
hiányod mégis
jelenLÉT: teljes szívem -
lelkem valósága
messzi közelsÉG
melege simogatja
szívem lángfényét
ZENdülŐ húr - lágy
kócsag pihéje rezdül
harmatcsepp fényén
daru hófehér -
árnya ragyogó szívfény -
megtisztulása
szem tükörfénye
TENmagadra ébredés
szent lélektava
lótusz kelyhére
hulló hófehér pihe
fénylŐ rezgése
bársonyszív kincse
végtelen selyemfényű
örök szer-elem
szárnyak áramló
siklása lágy hajnali
fénybe simulva