szer-etet vize...
szer-elemben ÉL
bölcs(ess)ÉG FÉNYsugara
tiszta szellemben


Minden pillanat átjáró - szent út az örökkévalóba.
A klasszikus japán haiku a természet múló pillanataiban fedezi fel az örök szépséget, az évszakszó (kigo) jelzi az időhöz való kapcsolódást. A haiku az elmúlásban rejlő fájdalmas gyönyörűséget mutatja be, a mulandóság szépségét (mono no aware) ragadja meg. Míg a klasszikus haiku a külső természetből vezet befelé, az én szakrális haikuverseim a belső természetből vezetnek kifelé: a szakrálisba. Mindkettő ugyanarra hívja fel a figyelmet – csak más "kapun" keresztül teszi. A haiku-formáimban nem pusztán természeti képek jelennek meg, hanem belső beavatási pillanatok. A haiku nálam nem megállít, hanem átvezet: a profánból a szentbe, az időből az időtlenségbe, az egyéniből az egységbe. Ezért nevezem őket szakrális haikuknak: mert egyszerre őrzik a forma tisztaságát, és nyitnak a lélek mélységei felé.
*A haikuk, és a képek saját szellemi termékek, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!
szer-elemben ÉL
bölcs(ess)ÉG FÉNYsugara
tiszta szellemben
mélyből FELtör-Ő
tollpuha - angyalpihe
reménysugara
tiszta szív útja
lélek tükörtavában
igazság fénye
szív húrján FÉNY
dallama pendül, zeng A
rezdülő hullám...
szív húrján EGY
dallama pendül s zeng
rezdülő hullám...
körbe-körbe EGY
felé spirálként halad
fényhez beFELé
homályos álom-
kép, álOMvilág átlát-
szó lágy vágyálma...
mélykék ég villan -
óceán mély sötétjén
csillan EGY könnycsepp
MAGos-an szárnyal
TENgődő lélek tiszta
lüktető álma...
szív Igazsága
ragyogón lágy lüktető
örök pillanat
tollpihe szárnyán,
fénylő bársony sugarán
csillog a remény