A szeretet lehelete...

*A karakterek, a hozzájuk tartozó képek (illusztrációk), nevek, történetek, mesék, versek és haikuk
saját szellemi termékek, semmilyen formában nem használhatóak fel!

Holdkert
éjszakai égboltját —
igazgyöngyök ragyogták be
...
és az éj boltozatán
fátyolosan mosolygott
a tájra —
a világ
ezüst—korong szeme.

A manócskákat —
békés
...
mély
hófehér szívdobbanás
álomba — szenderítette.
...
Holdkert
bele—hullt
...
a mozdulatlanság —
titokzatosan mély
lélegzetébe
.
.
.
Mint egy puha, meleg takaró —
körülölelte a manócskákat
a szeretet biztonsága.
...
Az éj tenyerén nyugvó ezüst —
szelíden figyelt,
mi történik
Holdkert
harmat—fény ösvényén.
.
.
.
Csiklandozóan édes,
akác—méz illatú
lehetőség
lebegett a párás levegőben.
...
A béke csendjének
mozdulatlan—mozdulása
táncolt
az égbolt apró, szétszórt ezüstje alatt —
a Holdtó melletti
mohás ösvényen...
.
.
.
Az egykoron...
alig észrevehető keringő —
most lágy — álomszerű
varázslattá vált...
.
.
.
Mikazuki,
ezüstös simulása —
puha, selyemölelés volt
...
amiben Tsukimori
szíve békésebben
dobbant —
minden lüktetéssel
tisztult a fénye
...
s csendje
a végtelen ölébe
mélyült
.
.
.
Mikazuki,
szeretete fel—fénylett —
a tiszta szív—lehelet
békéjében
...
Lelke súgta —
nesztelen — hangok nélküli
csendjében
...
szívotthona
melegbe húzó ölelése —
fényüknek
közös forrása
.
.
.
Lélegzetük —
egymásba simult —
szemük tükrének fénye
Holdtóba merült...
.
.
.
lüktet...
hullámzik...
árad...
sugárzik
...
mi megfoghatatlan —
kimondhatatlan —
felfoghatatlan—
...
de
...
élhető s érezhető
—
tapasztalható létező
.
.
.
mikor
két szív —
egy fényben dobban
s ragyog
...
lélegzetük — 
szeretetté sűrűsödött...
érzelmeik —
ezüst holdkeringővé oldódtak...
.
.
.
táncuk —
a csendbe—olvadt
...
a végesnek tűnő
végtelen foszlányán
.
.
.
Holdkert manócskái —
a szeretet
leheletébe
...
álmodták a létet.
.
.
.