Ezüsthold a kert csendjébe oldódott...

*A karakterek, a hozzájuk tartozó képek (illusztrációk), nevek, történetek, mesék, versek és haikuk
saját szellemi termékek, semmilyen formában nem használhatóak fel! A képek saját koncepció alapján, AI segítségével készülnek.

Apró, csendes léptek
surrantak
Holdkert szélén
a harmatos hajnali fűben.
Lágyan suhant...
selyemruhájának
fátyol—lebbenése —
szinte simogatta
a harmatcseppek között ringó
mezők zöld fonalát...
.
.
.
A törékeny lábnyomok zenéje —
fáradtan rezdült
Holdkert
ősök porának mélyébe.
.
.
.
A távolba révedő tekintet —
szinte vonszolta
a selyembe burkolt
érzékeny testet —
szeme ezüstjében
derengő homály
lebegett...
—
mintha túl sok minden
kavarogna belső világában...
.
.
.
A pirkadat előtti holdfény
csillámtáncot járt
Holdkert taván.
...
A nap terhét hordozó szempár —
megpillantotta
a hajnal ezüstkeringőjét...
Csillagok fénye ragyogott fel
a lélektükör mélyén.
.
.
.
Alig észrevehető mozdulattal
a tó partján —
a fényből az árnyékba telepedett
.
.
.
Csöndes áhítattal fürkészte
Holdtó titokzatos
ezüst tükröződését.
.
.
.
Mitsuki szívében —
a hóba oltott
igazgyöngy fehér—fény
...
melegségbe simulva,
lassan oldódni kezdett... 
.
.
.
Szívdobbanása
mélyebben hullámzott —
lélegzete bársonyba simult...
s mintha
a kerekded puhaságban
apró szárnycsapások
rezzentek volna...
finoman, kecsesen —
alig érzékelhetően.
.
.
.
Mitsuki —
áramlott a csenddel...
s egybeforrt
saját létének békéjével.
.
.
.
Hallhatóvá vált
Holdkert suttogása.
...
A moha ringása —
harmatcseppek csurranása —
a bambusz susogása.
...
Csalogató...
hazatalálást idéző —
édes illatot hintett
a hajnal első szellője...
. 
.
.
Az otthon leheletével
telt meg a levegő —
...
Mitsuki —
a víz holdfénybe vont tükrében
...
rálelt
emlékei bölcsőjében...
valami igazra —
...
ami addig
észrevétlenül rejtőzködött —
a sötétség keblében.
.
.
.
A hullámok alatti
vízbe zárt csend —
felfedte valódi arcát
...
mit más...
nem láthatott —
nem sejthetett —
hisz maga elől is
a mélység kék árnya
rejtette...
.
.
.
Legbensőbb ereje —
nem harsány...
nem akar...
nem küzd...
s nem bizonygat...
.
.
.
mi eddig kavargott —
a most pillanatában
szelíd némaságba hullt
...
felcsillant
a lélekemlékező múlt —
forrásának gyöngyszeme
...
az igazság csendjébe simuló —
lét valósága
.
.
.
a mozdulatlanságban
lélegző — szeretet
.
.
.