Az álom fátyol—tánca...

*A karakterek, a hozzájuk tartozó képek (illusztrációk), nevek, történetek, mesék, versek és haikuk
saját szellemi termékek, semmilyen formában nem használhatóak fel!

Holdkert selymesen fénylő
tavának párájában —
ezüstösen...
derengeni kezdett
Holdharmat puha hangja.
...
A legéteribb —
halk suttogás lebegett
a holdvilág éji fényében.
.
.
.
A manócskák
lélegzetébe —
a mélyülő holdfény
puha párája
bele—csendesült.
...
Az újjászületés —
gyógyító ölelése
körbefonta Holdkert
varázslatos táját —
...
és a szívekbe
áttetsző
hold—harmatcsepp
fénye hullt —
szelíden
.
.
.
Mizugami,
aprócska lélekcseppjének
bársonyos — tisztító
fényhulláma
...
és Mikazuki,
tiszta —
lélek—emlékezetének
szeretetből szőtt
éji fátyla
lebbent az éjszakába
.
.
.
A fény—nővérek
bensőséges hárfa—dallama
felcsendült —
s a Holdtó víztükrén
visszhangozva
rezgett bele
Holdkert szív—mélyébe.
.
.
.
Holdkert manócskái
érezték —
...
valami,
felharmatozza szívükben
az eltompult fényt —
...
valami,
csendesen és mélyen
átalakul
...
egy részük,
amit éreznek,
sejtenek —
...
valami,
ami álmaikba szövi
létezésük magját
...
valami,
lágyabban dobban,
nesztelenül oldódik
...
valami,
könnyebben áramlik,
mélyebben hat
.
.
.
mintha holdpára
itatta volna át létük —
s észrevétlen
felszabadult volna
egy csendesen
szunnyadó részük
...
a Holdkert manócskák
gömbölyded arcocskájukon
mosoly szelídült —
és végtelen béke
járta át lélegzetük
—
.
.
.
a mély—be tisztuló
érzés
csepp—húrja rezdült 
a holdezüst simogatásába...
.
.
.
a lélekvíz és a holdfény
hullámzó közös tánca —
gyógyulás áldását
mosolyogta
a Holdkert—lakók
szívébe s lelkébe
.
.
.