Szív—hang rezgése...

Mitsuki világa — az Ezüsthíd meséi...
meditatív, szimbolikus, testérzeti szövegek.
Idegrendszeri rezdülésekről, és a
legmélyebb csendről szólnak —
a belső érzékelés halk nyelvén.

*A karakterek, a hozzájuk tartozó képek (illusztrációk), nevek, történetek, mesék
saját szellemi termékek, semmilyen formában nem használhatóak fel! A képek saját koncepció alapján, AI segítségével készülnek.

Holdkert —
puhán és mélyen lélegzett
...
leheletébe
a tó bele—rezdült
...
s lecsendesült...
.
.
.
Holdtó —
álom—mélységű mezejének
láthatatlan rezgésében
...
inda—zöld kristályfonálként
remegett a tér
—
felszínt megtartó erő —
szívháló—hullámba
húzódott
.
.
.
Mitsuki légzése —
bölcsőgömb mélységbe
simult
...
kecsessége
leheletnyi remegéssé
oldódott
.
.
.
test pólusaiba íródott
árnykék emlékezet —
harmatcseppekben áztatott
fátyoltánca
...
holdfény—lágyságban keringett —
s belülről ölelte körbe
...
lélekBE simult
a könny —
bársony—gyengéd
meghatottsággal
.
.
.
nem értette —
nem tudta — 
mire reagál a teste
...
érzékelt valamit —
mi szeme—csillaga elől
fátyollal takart
— 
valóság volt
.
.
.
nem látta —
nem volt rá szó —
s nem mondhatta...
a hold vándorának
.
.
.
valósága —
testbe sűrűsödött
élménye —
új kaput nyitott
a világra
...
Mitsuki —
pillantása újra
az égbolt királynőjének
ezüstjére tapadt...
elveszettnek hitt
ábrándba merülve —
...
csodálkozott rá
az anyagba öntött lét —
láthatatlan formájára
...
hold—árapály
benső mozgására —
...
élet —
test—szövetébe írt
hullámzásának...
árny—tisztított
fény—sugarára
.
.
.
hárfaszív üteme —
búgva súgta
...
csend intelmét — 
tó—fátylának
ártatlan, tiszta 
csillogása — 
nem elég...
—
égi visszfény
alatti feneketlenség
árnyfekete hínárja —
vajon megbékélt
jó—barát—e?
.
.
.
lélegzete bársonyából
tudta —
...
a terem—buráján
az átjáró —
két—irányú...
s mégis
egy hídra nyit
kaput
.
.
.
hárfa—dallama csendült
...
szív húrja rezdült
.
.
.
Mitsuki érezte —
a pólusaiba zárt
mÉRTÉKet
...
léte —
eltérő világok
benső keveredése
...
félelem árnya
suhant át
föld felé hajló
tekintete csöndjében —
...
vajon —  
megtartható—e...
mi szívet mézzel
balzsamozza?
...
S nem lesz —
ködös pillantású,
magasba néző...
álom—ittas révedő?
.
.
.
Mitsuki kereste —
az érzékeny határt
...
hol éli —
s hol már birtokolná
élete —
hullámzó szövetének
valóságát
.
.
.
bizonytalanságában —
biztos iránytűként hatott
kérdéseinek
létezése s mélysége
...
szívének
szelíd oroszlánja
mélybe kúszó
bátor—dallammal
árasztotta el
Ezüsthold fényét
.
.
.
volt — ahogy kellett...
van — ahogy lennie kell
s lesz... — ahogy van
.
.
.
áttetsző edényben —
nem minden tetsző...
de látszó —
mint a legcsendesebb
hang nélkül
hangzó
szó
.
.
.