Kachimushi, az idő libbenő árnyéka

*A karakterek, a hozzájuk tartozó képek (illusztrációk), nevek, történetek, mesék, versek és haikuk
saját szellemi termékek, semmilyen formában nem használhatóak fel! A képek saját koncepció alapján, AI segítségével készülnek.

Holdkertben —
selyem rózsapír sziromeső
kavargott
a lágy, hajnali szellőben.
A levegő bársonyos simogatásában
ringott — szinte alig észrevehetően
Mitsuki —
holdfényes jázmin illata,
mint az eső utáni csend...
.
.
.
Gyöngyfehér porcelán bőrén
megcsillant
a szunnyadni készülő holdfény
s a fakó testfátylát
sziromszínűre festette
a hajnali fénysugár...
.
.
.
Mitsuki —
minden apró porcikájában
érezte a hívást...
befelé álmodó pillantása
Holdtó mélyét kémlelte
...
ráhajolt a víz néma arcára...
ujjának leheletével simította végig
a könnycseppek
végtelen tengerét
.
.
.
Ezüsthold —
párás, néma sóhaja
átitatta Holdkert
szívverésének minden egyes
rezdülését
...
könnyben ringó lélek tava
hullámzott végig
Mitsuki
létének puha burkán
.
.
.
csendes,
pihenésre hulló —
időbe zárt fény
öntötte el lélegzetét —
s átjárta egy halk borzongás
...
teste —
a lélek remegését visszhangozta,
s szemeit —
ősforrás csendjéből fölbuggyanó
zápor mosta
.
.
.
könnyek fátylán átsejlő lélek
pillantása rálelt
egy aprócska, áttetsző —
kékszárnyú vízi tündérre
...
a bambusz felett suhanó
szárnyas pára rezdülése
Mitsuki tekintetét
magához szelídítette
...
lélegzetébe hullt
a szárnyaló—fény varázslata...
a lét könnyed —
kékmély szív ölelése
.
.
.
Mitsuki szemeibe sétált a csoda...
s tátott lélekkel figyelte
a szépséget, amint
keblére öleli a természet —
a hullámok
feneketlen sűrű csöndjét
...
a pillelehelet
nesztelen suhogásával
.
.
.
könnyek fátyla áttetszővé vált,
s lassan...
benső harmatcseppjei
holdfénybe simultak —
.
.
.
kachimushi —
a győzelem szelíd földi tüneménye...
ez az aprócska —
fényre rebbenő kis lény
megidézte
Ezüsthold szívében
a lélek... egy őrzött kis darabját —
az elmúlás fénytől poros
lenyomatát
.
.
.
hála csordult
Mitsuki létének —
legrejtettebb mélységének magjában
...
az élet nesztelen csodája
besurrant szíve csendes,
legőrzöttebb zugába...
s szája szegletében
kivirágzott a derű
.
.
.