A poszáta—lélek trillája...

Mitsuki világa — az Ezüsthíd meséi...
meditatív, szimbolikus, testérzeti szövegek.
Idegrendszeri rezdülésekről, és a
legmélyebb csendről szólnak —
a belső érzékelés halk nyelvén.

*A karakterek, a hozzájuk tartozó képek (illusztrációk), nevek, történetek, mesék
saját szellemi termékek, semmilyen formában nem használhatóak fel! A képek saját koncepció alapján, AI segítségével készülnek.

Holdkert —
alvó világának peremén...
a felkelő aranyszélű ég
apró harmatpáracsepp—lehelete
belengte a tájat
...
a szunnyadó bambusz mélyén
közelebb hajolt a reggel
.
.
.
rózsaszín szirmok nyíló álmával
édeskésen ölelte körbe —
s cirógatta lágyan
Mitsuki —
selyemmel takart
hajnalfényű testfátylát,
s hullt lélegzetébe a jázmin—szendergés
.
.
.
bársonnyal telt szívét —
a bokrok közt megbúvó dallam...
egy széllel hímzett csicsergés éneke...
szólongatta,
hívta,
csalogatta...
szelíden — rebbenőn
az észrevétlen szépség
.
.
.
a titkos szentély fényének
sziporkázó trillája
néha...
csak egészen apró —
a csend szélén
suttogó halk derengés
...
festménybe
szőtt szívdobbanás
...
egy tiszta hang —
egy belső selyem—rezdülés
csupán
.
.
.
mennyei hajlék mélyén
lüktet a szó —
mi nem kézzelfogható,
nem látható,
s nem hallható
...
Ezüsthold —
halk látomásának
rejtett ott—hon visszhangja —
mégis hömpölygött ezüst sodrás rejtekén
.
.
.
trilla—trill
csirip—csirr
...
tirri—tirr
rin...rin
...
csip...—csipp...trill
...
trilla —
.
.
.
szívmag —
csivitelő hangja...
úgy lebegett a levegő ködös ölén,
mint a reggel első hangtalan aranypora
.
.
.
a pergő csicsergés,
Mitsuki —
testfátylának mozdulatlan templomában
fényhárfa—húrként pendült
—
lágyan felhullámzott
...
lélegzete belerezzent
a szellő simogatásába —
...
s észrevétlen táncolt benne
a mozdulatlan —
a szívbe öltött
szavak közti tér
.
.
.
a dal —
vízösvényként terült szét...
megállíthatatlanul áradt
a völgy kegyelme felé
.
.
.
csip...—csipp...trill
...
trilla —
.
.
.
szentély hajnala —
szív dallama
...
oltalom —
.
.
.
fátyolcsenddel takart —
ezüst hold—menedék
.
.
.