ön—(k)egy—etlen

vajon,
hol húzódik a határ:
szerep — tudás — s önvaló
közt?

vajon,
élet—képe mit mutat?
egységes mintát futtat-e
az én?

vajon,
rálát-e az egy—én?
s ha látja, miért hárítja el —
a tisztulás lehetőségét?

vajon,
lehet-e felelős —
ki nem vállalja fel
önnön terhét?
szégyen-e
a sebezhető emberi lét?

vajon,
ember miért hiszi,
hogy sebezhetősége
nem isteni erény?

vajon,
védtelen létezés —
nem isteni kegyelem?

vajon,
miért hódolunk —
irányítás kény—szerének?

vajon,
hová bújt a bizalom?
s bizalom-e —
a biztonság illúziója?
vagy talán —
ego (k)egyetlen vak reménye?

vajon,
virágzik-e így az élet?

vajon,
szív szeretete —
tényleg él-e?

vajon,
szív —
szer—etethet-e
áramolva, tisztán...
míg véd—elem árnyékában dobban?

vajon,
Isten védi-e szeretetét?

vajon,
Isten —
ember létezésével,
nem ismeri a sebezhtőségben
rejlő kegyelem erejét?

vajon,
az egy—szerűség
nem véd—telen?

vajon,
az üres—sÉG
tényleg kép—telen?

vajon,
képes-e befogadásra —
mi telve van önmagával?

vajon,
te és én —
értjük-e s éljük-e
Isten valódi tervét?

*A vers és a kép saját szellemi termék, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!