pilátusi evangélium—ok néma sok—a—dal—ma

elő—szoba

ezt a verset nagyon nehéz volt elhelyeznem,
kategóriába tennem;
kérdezhetnéd, hogy miért?
hiszen ez csak egy társadalomkritikus vers

de nem ennyi...

a társadalom csak a színpad

a valódi történés maga a kapcsolat:

ember és önmaga,
ember és másik ember,
ember és közösség,
ember és lelkiismerete —
között

ez a vers
egy furcsa tükör —
ami egyszerre néz kifelé is,
és befelé is...

a társadalom egyének csoportja —
mind részesei, alkotói és alakítói vagyunk

szerepünk,
aktuálisan mit véd—(j)elmezünk
személyenként más és más...

hol állok benne én?
s vajon,
hol vagy benne te?

mindenki maga a tudója...

a kérdések bár vészterhesek,
s nem szépen csengő ígéretek...
lehet megérnek egy próbát

.
.
.

vajon mitől félsz jobban?
a konfliktustól?
vagy attól, hogy egyszer már nem hallod
lelkiismereted tiszta hangját?

vajon mi fáj jobban?
a bátorság —
amikor a félelem ellenére is megszólalsz?
vagy a közöny —
amikor már nem a szíved dobban,
csak egy kő koppan?

vajon,
mi okoz nagyobb viszályt egy társaságban?
vajon,
mi háborítja fel az emberi nép
lelkének nagyra becsült üdvét?

ki szabályt áthágja?
vagy ki határt húz a szabályszegőnek?

válasz,
nem egyértelmű —
a kérdés... valós —
nem puszta feltételezés

az eredmény —
gyomorforgató remegés s
szégyenteljes megvetés

közös—s—ég réme
sötét mocsár —

ingovány indái
rángatnak s szaggatnak
...
megrágnak —
mélység gyomrából kihánynak

kínpadra kit veretnek?
ki szót emel... a szabályszegőre —
rend szemfény—őrei alusznak,
s a néma hősnek martalékán
nevet az i—gaz—talan
önön árnyékába gubózott gaz

ember —
ki ott némán tűröd
s kezed mosod...

nézed, hogy vesszen
kiben még lángol a remény s él a tűz...

szemed hol s miben révül?
szíved mely szögre akasztottad?
tán koponyád diója kémcsőben ázik?
vagy csupán lelked fázik?

ember —
hol marad szív hűsége a tisztasághoz?

ember —
miért emeled értékessé 
a sekélyes értéktelenséget?

nem üvölt és sír benned a lélek?

egyének...
érték az élet,
ha tartalmat s mélységet adunk létének

a fekély,
s métely...
a bűn—cselekmény elfogadása
melyik univerzumban követendő érték?
miért ék e lépték?

apró, szapora lélegzeted
túlélésre tett halovány kísértet—lett?

vajon,
szíved még ritmusra dobban?
vagy az élet már csak porba torpan?

s holtan vonszolod elnémult lelked
maradványainak bűzös romjait?

*A vers és a kép saját szellemi termék, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!