vízBE tisztul...

az ember...
anyaméh vízének öléből —
hullámzik át...
élet—tengerére

...

s reménye, hogy
lába szilárd talajt ér —
soha véget nem ér

...

sodródás —
szívét fél—elembe rántja —
s várja,
hogy tudása hatása
a vizet uralma alá ássa

...

réveteg vágya a biztonságra —
szélfútta,
eső áztatta,
vihar tépte kép

...

félelme a változástól
még mindig erősebb,
mint vágya —
a teljes megtisztulásra

...

utazás —
végtelen magányát...
édes álom
festi színesre —
hogy társra lelhet
testbe zárva

...

kapcsolódunk s
félreértjük a valóságot —
hiszünk s viszünk
milliónyi ábrándot

...

én mást —
te mást —

.
.
.

útközben...
igazából...
csak...
nézzük egyMÁSt

.
.
.

*A vers és a kép saját szellemi termék, kizárólag engedéllyel, vagy forrás megjelölésével használhatóak fel!